A NÉPI DALOK ÉS TÁNC SZERELMESE – INTERJÚ BORBÁTH SZILVESZTERREL

– Mikor lett fontos számodra a zene?

– Már gyerekként is énekeltem. A mi családunkban mindig ott volt a zene és éneklés szeretete. Vidéki családból származom, így édesanyám nagyon sokat énekelt nekem és bátyámnak. Tőle tanultam a legtöbb népdalt. Az óvodai ünnepségeken kaptam az első szerepeket, a népdaléneklés pedig elkísért egészen idáig.

– Miért pont a népdalénekléssel kezdtél el komolyabban foglalkozni?

– Otthon nem mindig népdalt énekeltem, próbálkoztam mással is, viszont hamar kiderült, hogy ez áll hozzám a legközelebb. Ezt örököltem szüleimtől… A népdal és a néptánc szeretetét. Szerintem egy vidéki ember számára, aki ebben az életben, kultúrában él, a népdal állhat a legközelebb. Legalábbis én így vagyok vele. Első osztályos koromtól a népdalvetélkedők állandó versenyzője voltam, a szüleim minden ilyen alkalomra elvittek, hogy tovább fejleszthessem magamat és, minél több tapasztalatot szerezzek. Néha olyan vetélkedőkön is részt vettünk, ahol az egész családom a színpadon volt, így bátorítottak és vezettek be ebbe a világba.

Fontos számára a hagyományok ápolása.

– Van-e kedvenc darabod?

– Minden tájegység népdalát szeretem, de valami megmagyarázhatatlan okból a kalotaszegi népdalok állnak a legközelebb hozzám. És persze a többi tájegységből is van, amit szívesebben éneklek.

– A Nyíregyházi Egyetem Középiskolások Zenei Versenyén népdalénekes kategóriában első korcsoportban első helyezést értél el. Hogy élted meg a versenyt? Számítottál az eredményre?

– Mint már korábban említettem sok vetélkedőn részt vettem, ebben volt helyi, megyei, országos, és öt alkalommal voltam a Kárpátmedencei Népdalos találkozón, a Virágok Vetélkedésén. Számos alkalommal jutalmaztak első és második díjakkal, de minden alkalommal ugyanúgy izgultam és mindig ugyanolyan nagy örömmel fogadtam a díjat, akárcsak most, a Középiskolások Zenei Versenyén.

– Ezáltal meghívást nyertél a Kutatók Éjszakájára? Várod a rendezvényt?

– Igen, meghívást kaptam a Kutatók Éjszakájára, aminek nagyon örültem és boldogan el is fogadtam. Úgy, mint sok egyéb ez is új dolog az életemben, sok mindennel itt ismerkedek, most hallottam erről a rendezvényről is először.

– Melyik versenyeredményedre vagy a legbüszkébb?

– Minden versenyem eredményének örülök, de mégis akkor vagyok a legboldogabb, amikor erős mezőnyben kapok első díjat. Erdélyben négy ilyen alkalom volt, a Székelyföldi Népdalvetélkedők döntőjének megnyerése, és Temesváron is értem el kétszer országos első helyezést. A Nyíregyházi Egyetem által megrendezésre került Középiskolások Zenei Versenyén is kitűnő énekesek voltak, boldog vagyok, hogy részt vehettem a megmérettetésen, a díj pedig külön öröm.

Szilveszter minden versenyeredményének ugyanúgy örül.

– Milyen terveid vannak a népdalénekléssel a jövőre nézve?

– Az életemben egy másik fontos dolog, a néptánc is szerepet játszik. Erdélyben azonban olyan szinten, ahogy a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium táncművészeti szakán, nem tanulhattam. Szeretném, ha a néptánc és a népdal egymás mellett, mindig az életem része lenne, így legjobb tudásom szerint fejleszteni fogom a tánctudásom, és remélem egyszer én is továbbadhatom… Akár a szülőföldemen is.

Farkas Fanni