Gyógyíthatatlanok menedéke a halál előtt - Hospice részleg Nyíregyházán

2019.03.10.
HATALMAS IGÉNY VAN RÁ

Menthetetlen, végstádiumba került daganatos betegeket ápolnak a hospice osztályokon. Az itt fekvõk élete ugyan a végéhez közeledik, de még hátra van belőle néhány hét, pár hónap, talán egy év. Ezt az időt már sem megrövidíteni, sem meghosszabbítani nem lehet, de telhet méltóságban, tiszteletben, szeretetben…

A legtöbben úgy gondolnak a hospice-ra, mint egy szörnyű helyre, amelyet a fájdalom, a szomorúság, az élet-halál harc és az elmúlás leng körbe. Nehéz legyőzni a félelmet és belépni a részleg ajtaján, kívülről a folyosó is még oly hosszúnak tűnik. Látni majd fájdalmat a betegek szemében? Miként lehet és kell együtt érezni egy ilyen helyzetben? Mit tegyél, hogy ne mutasd magadon a sajnálatot, a részvétet? Szomorúan nézz rájuk, vagy merj mosolyogni? Nincs idő megtalálni a válaszokat. Nyílik az ajtó. A Jósa András Oktatókórház Onkoradiológiai Osztályának Hospice részlegén járunk.

A MÉLTÓSÁG MEGÕRZÉSE IS A CÉL

A hospice a súlyos betegségük végstádiumában lévő, elsősorban daganatos betegek humánus, összetett ellátását jelenti. Ide azt követően kerülnek be a betegek, miután befejeződött aktív daganatellenes kezelésük, nincs további gyógyszer, amit az onkológián kaphatnának.

MEGSZÛNIK AZ IDÕ

Csak egy lépés az ajtótól és megérzem: itt az idő fogalma teljesen átértékelődik. Nincs rohanás, nincsenek vérvételek, vizsgálatok, és a betegeken sem a szorongás látszódik. Csend van. De ez a csend nem a haldoklásról szól, hanem a fájdalomcsillapításról, a testi-lelki panaszok kezeléséről, hogy a beteg életének utolsó szakaszát elviselhetővé, tartalmassá, szeretetben gazdaggá tegyék.

ÁTTÉTEK VOLTAK A TESTÉBEN

Egy nap telt el azóta, hogy a Hospice részlegen megüresedett egy ágy. A nővérektől tudom meg, hogy tegnap elveszítettek egy beteget. Kovács bácsi egy hónapot töltött a Hospice részlegen. Lányával, Ildikóval, egy kórházi tömbbel arrébb ülök le beszélgetni.

– Január 3-án hozta be apukámat az Országos Mentőszolgálat a sürgősségire, hasi panaszokkal. Bár ott megkapta a lehető legjobb ellátást, de már este közölték velünk, hogy valószínűsíthetően gyomorrákja van, máj áttéttel. A sürgősségiről a belgyógyászati osztályra kerültünk Polecsányi Béla doktor úrhoz. A különböző vizsgálatokból végül egyértelműen kiderült, hogy apukám testében áttétek vannak már mindenütt, ami nem operálható, nem sugarazható és nem is kemoterápiázható. Három hónapot adtak neki. Megkérdeztem doktor úrtól, hogy ezek után mi a teendő, és õ ajánlotta a Hospice részleget, ahová csak olyan betegek kerülhetnek, akik már az út vége felé járnak.

EMPÁTIA, BIZTONSÁG, SZERETET

– Bár tudtuk, hogy várólista van, feliratkoztunk. Január 28-án aztán felhívott dr. Vass Judit részlegvezető főorvos, hogy „sajnos” megüresedett egy hely, és befeküdhet édesapám. Végül pont egy hónapot töltött ott, de mindent, ami az alapápoláshoz és a hospice-hoz, mint speciális ápoláshoz tartozik, megkapott. A nap 24 órájában nézhette a tévét, mi bármikor ott lehettünk mellette. A nővérek végig figyeltek rá, ellenőrizték az állapotát, folyamatosan tudtak minket tájékoztatni. Ha lehet ilyet mondani, apu nagyon jól érezte magát ott. Mindenekelőtt azért, mert látta a nővérekben elsősorban azt az empátiát, ami magasan fölülmúl minden egyes embert, és a határozottságot, azt, hogy biztonságban érezte magát ott. Õ is, és mi is beszélhettünk pszichológussal, amikor jeleztük, hogy nem tudja a húst megrágni, rögtön változtattak a diétáján, de még a takarító személyzet is előzékeny volt, mindig megkérdezték, hogy bejöhetnek-e.

NEM SAJNÁLTAK, HANEM EGYÜTTÉREZTEK

– A kórházi személyzet szemében sosem a sajnálatot láttuk, hanem inkább az együttérzést, hogy itt vannak, és azért vannak, hogy segítsenek nekünk. Nem is éreztük, hogy egy Hospice részlegen vagyunk, sőt, azt sem, hogy egy kórházban. Mindig, mikor beléptünk a folyosó ajtaján, a csenddel szembesültünk. A jó csenddel. Anyukám párszor bent aludt apu mellett, de nem sokszor, mert aztán rájött, hogy apu biztonságban van és ezt az utat neki kell végigjárnia. Most fáj az elvesztése, de tudjuk, méltó módon, szépen ment el.

HATALMAS IGÉNY VAN RÁ

Már egy éve, hogy a Jósa András Oktatókórházban tavaly februárban megkezdte működését a Hospice részleg öt kórteremmel és nyolc ággyal. Azóta 152 beteget kezeltek. – Hatalmas igény van az elhelyezésre, várólistával kell számolni, hónapok óta telt házzal dolgozunk – tájékoztatta szerkesztőségünket dr. Vass Judit részlegvezető főorvos. Ide terminális állapotú daganatos betegeket veszünk fel, akik már csak palliatív terápiában részesülnek, vagyis aktív onkológiai kezelést, kemoterápiát, sugárkezelést nem kapnak. Őket holisztikus módon kezeljük, mind a testi, mind a lelki, mind a szociális igényeikről igyekszünk gondoskodni. Itt már nem a beteg meggyógyítására, hanem az emberhez méltó halálig tartó kezelésre törekszünk. Célunk, hogy a lehető legjobb életkörülményt biztosítsuk számukra. A Hospice részlegen nincs látogatási rend sem, a  betegek  mellett  lehetnek  a  hozzátartozók  igény  szerint  éjjel, nappal. Arra is van lehetőség, hogy  a  hozzátartozó  ott  aludjon  a  beteg  mellett. A Hospice részlegen az ellátás ingyenes, nem kell érte térítést fizetni. A betegfelvételt a kezelőorvos, a beteg, vagy a hozzátartozó is kezdeményezheti, előzetes onkológiai konzíliumot követően