A csend beszél tovább

Tébolyult lelkem hazavágy
A négy fal a börtönöm ma már.
Az éj sötét leplével burkolózom
Sötét bűn, mit szívem hordoz.

Egy volt a százból, mit tettem
Mégis bűnhődünk mindketten.
Levelek százát küldtem néked,
Válaszod hiába véltem.

Rémes tettem bánom,
Édes álmod másnak adod.
Mámoros csókjaid bódítottak
Szívünk útját üvegszilánk borítja.

Tiéd az első és utolsó szívdobbanásom,
Érted születtem ezen a világon.
Nincs fény az életemben, mert nem vagy velem
Szeress újra engem, ennyit kérek.

Emléked rabjává vált ez a kopott szív
Megtört lelkem békét kíván,
A fájdalom magával ragad a pokolba,
Hisz ma már a csend beszél tovább.

Márton Edina, 15. A ápoló szak

NYSZC Zay Anna Egészségügyi, Informatikai Szakközépiskolája és Kollégiuma

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés