Amiről az utcák mesélnek...

A Bujtosi-tóban tette meg az első hosszokat Mitró György olimpiai ezüstérmes úszó, Balczó András háromszoros olimpiai bajnok öttusázó és Kósa Ferenc filmrendező is. A tó még megvan a Bujtoson, de ma már fürödni tilos benne. Rosszabb sors jutott az Ököritónak, amelyet az 1960-as években szemétlerakónak használva feltöltöttek. Hírmondónak e régi nyíregyházi strandfürdők közül mára csak a sóstói maradt.

Sóstó szikes tavának vizéről hamar kiderült, hogy gyógyító erővel bír. Dr. Jósa András is arra biztatott mindenkit 1901-ben, hogy „ha valaki görvélykórtól, csúztól, köszvénytől, idült lobos izzadmányoktól, és egyéb virágnyelven úgynevezett vérbetegségektől menekülni akar, ne menjen cikóriát inni külföldre, hanem igya a mokkát a Sóstón”. A tó vizét már az 1800-as évek elejétől a közelében épített kádfürdőben hasznosították. Sokáig ez a kádfürdő jelentette az egyetlen fürdési lehetőséget Sóstón. Sokak számára azonban ez kevésnek bizonyult, ők egy strandfürdő létesítésével kívánták e remek természeti adottságokkal rendelkező terület vonzerejét növelni nemcsak a helyiek, hanem az ország más vidékeiről érkezők számára is.

Egy 1926-ban készült terv szerint a fürdőt a jelenlegi sziget helyén, annak a lecsökkentésével kívánták megvalósítani. Azonban 1928-ban egy olyan gondolat is felmerült, hogy a tóban ne létesítsenek strandot, mert „ha a tó vizében ott lubickol fél Nyíregyháza”, akkor a kádfürdőt nem fogják használni, mondván, annak vize a strandból származik. A megoldást a kényszerűség, az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság hozta el. Nyíregyháza is nehéz pénzügyi helyzetbe került ezekben az években, alig adódtak munkalehetőségek. Dr. Erdőhegyi Lajos főispánnak sikerült kijárnia, hogy a kormány az ínségakció keretében 170 ezer pengőt ítélt meg a városnak, amiből 90 ezret a sóstói strandfürdő, 80 ezret pedig a repülőtér földmunkálataira fordíthattak. Ennek tudatában a város mérnöki hivatala, élén Kovács Tiborral elkészítette az új, immár megvalósításra is kerülő terveket.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)