Nt. Szabó Zoltán, a pátrohai szolgálata után, 1996-os nyugdíjba vonulását követően költözött családjával Nyíregyházára. Úgy érezte, amig Isten ajándékaként bírhatja az egészségét, tovább kell szolgálnia, a békesség igéjét hirdetni, segíteni fiatal kollegáinak.
Több gyülekezetben is találkozhattak vele az igét hallgatók. A tiszaeszlári gyülekezetnek is éveken át volt a lelkipásztora, majd 71 éves korában Örökösföldön egy szakközépiskola aulájában öltötte magára vasárnaponként a palástot.
Nyíregyházán hét közben az etelközi öregek otthonában is szolgált párhuzamosan. Sok örömet jelentett számára, a sóstói gyülekezetbe járva Isten igéjére figyelni. A gyülekezet szeretettel fogadta és elfogadta. Talán a legemlékezetesebb volt számára az itteni gyülekezetben való alkalomszerű helyettesítési szolgálat.
Emelkedett eszmeiségű prédikációi, úrvacsora osztásokban való közreműködései és az istentiszteletek, kiállítások, ünnepségek után a hívekkel folytatott bölcsességet sugárzó beszélgetései alapján a gyülekezet a szívébe zárta az elhivatott, tiszteletre, szeretetre méltó szerény, idős nagytiszteletű urat. Aki a hosszú életét Isten ajándékának tekinti, és a mai napig megtartotta az „imádkozva és dolgozva” parancsát.
Szerető családjával együtt aggódtak érte, amikor súlyos betegségek is meglátogatták, együtt örültek gyógyulásának. 2020. év óta visszavonultabban él.
A 100. születésnapján köszöntötték, rövid igehirdetéssel mondott köszönetet, és kért áldást a hívekre, az őt ünneplőkre. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult.
Kísérje hűséges életét továbbra is Isten áldása, jó egészség, és ha az egészsége engedi, mindig szeretettel várják!
Támba Miklós már tudja, milyen lesz az idei disznótoros fesztivál!
Hamarosan kezdődik az iskola.
