Nagy mértékben befolyásolja az időjárás a méztermelést az év minden szakában. A nyári meleg is okoz problémákat, a magas hőmérséklet miatt veszteségek lehetnek a kaptáron belül. Most viszont az enyhe őszi és téli időjárás nehezítette meg leginkább a 2025-ös évet. A méhészetek feladata a háziméhek tartása, tenyésztése, és a méz, valamint egyéb méhészeti termékek termelése. Azonban a télen keletkező problémák számát a tavaszi hideg is sokszorozta, a vármegyében nagyjából 50-60 százalékkal növelték a méhállomány pusztulását és ezáltal a visszaeséseket. Hok József méhész, a Nyíregyházi Méhészek Egyesületének elnöke a témával kapcsolatban elmondta: ezeknek a méhcsaládoknak a pótlása nem volt egyszerű.
– Sajnos, ami még utána nagyban befolyásolta az időnket, az április 7-8-án, majd a május 4-én lévő fagy, ami az így is egyszer megfagyott akácot, mely sarjúként elkezdett virágozni, még egyszer megfagyott. Az akácvirágzás alatti időjárás viszont, mikor 16-17 fokot ért el a hőmérséklet, folyamatos szél, csapadék volt. Mondhatjuk, hogy szinte egyáltalán nem volt termés az akácvirágzás alatt
– ismertette Hok József.
A méhészek az aszály miatt a napraforgó esetében is hasonlóra számítottak. Hok József azonban elárulta: az utolsó pillanatokban érkező csapadék valamennyire segítette a napraforgó állományt. A tavalyi mennyiségnek azonban így is csak a 40-45 százalékát érték el idén. A méhész hozzátette: az is nagy problémát jelent, hogy nagyon kevés növény virágzik, így a napraforgó méz betermelése nem változtat a gyengébb szezonon. Idén az akácméz a méhész által említett szélsőséges idő miatt ráadásul szinte teljesen kiesett. Szerencsére a veszteségek ellenére alig 10 százalékkal drágult a méz a piacon.
A mézgyűjtés menete és a méhek betegségei elleni tevékenységek
Az egyesületi elnök a méhészetek általános feladatairól, a termelés menetéről is beszélt. Elmondta: a méhészek akár több tíz kilométereket is utaznak, hogy megtalálják a megfelelő növénykultúrával rendelkező helyeket, ahova elszállítják a méheket.
– Ha volt hordás, akkor a fekvő kaptáros méhészetekre az a jellemző, hogy a helyszínen pergetnek. A rakodó kaptáros méhészeteknél az, hogy szöktetővel dolgoznak. Ez a méhek egyirányú közlekedését teszi lehetővé, vagyis a mézes keretről lemennek az alá helyezett üres fiókba, melyeket hazaszállítanak és a saját pergető helyiségükben lepergetik. Ha megszűnt a hordás, akkor vándorolnak a következő méhlegelőre, vagy olyan helyre, ahol valamilyen hordást tudnak biztosítani vagy ők tudják a saját méhészetüket serkenteni
– magyarázta a szakember.
A méztermelést régen nagyban befolyásolta az is, hogy a méheket érintő különböző betegségek is pusztították a kaptárállományokat. Az úgynevezett varroa atka már lassan 30 éve jelen van hazánkban, ez a kártevő pedig árt a méhek immunrendszerének. A méhészek szerencsére már olyan atkairtókkal rendelkeznek, melyekkel megvédhetik a méhcsaládok egészségét. Hasonló problémát jelent a kaptárak életében a darázs is, mely megeszi a háziméheket, azonban a méhészek folyamatosan dolgoznak azon, hogy ezt a problémát is elhárítsák.
Szerző: Csatári Jázmin