A mezőváros közönsége 1000 váltóforintot osztott szét a károsultak között, akiknek az evangélikus egyháztanács egy évi egyházadóját is elengedte. Bár „e veszélyben sem ember, sem marha nem esett áldozatul”, a következő vasárnapon tót és magyar nyelvű gyászistentiszteleteket tartottak.
1843-ban a Virág utcában tíz ház égett porrá, és a tűz csak azért nem terjedt tovább, mert két ház tetejét időben lebontották. Az akkoriban már működő tűzkármentesítő kölcsönös intézettől segélyt kapó károsultak a házaikat már cseréppel fedték. 1882-ben egy Orosz (ma Kossuth) utcai tűzeset kapcsán arról elmélkedett a helyi lap tudósítója, hogy de jó lenne már, ha „egy jól szervezett és fegyelmezett tűzoltó egylet” alakulna! Hiszen ennél a tűzesetnél is jelen volt 2–3 ezer „bámuló”, akik közül csak 40–50 ember foglalkozott a tűz oltásával, de ők is rendszer nélkül. Azt is „megsúgta” a helyieknek, hogy Kótajban már működik ilyen egylet. Óhaja két évvel később teljesült: 1884. március 9-én megalakult a tűzoltással járó feladatok összehangolására az Önkéntes Tűzoltó Egylet Sztárek Ferenc parancsnoksága alatt.
Már ennek az egyletnek a tagjai segédkeztek 1888. november 7-én is, amikor a város egyik legrégibb épülete, a nagyvendéglő borult lángba. „A csaknem viharszerű szélben a tűzvész rémületes látványt mutatott. Mint tűzzápor omlott végig a sűrű szikra özön északról délnyugati irányban” – olvasható a Nyírvidékben. A tűzoltóknak sikerült az épület egy részét megmenteni, valamint a tűz terjedését a közeli házakra meggátolni, amiért a képviselő-testület jegyzőkönyvben is megörökítette köszönetét.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
Illyés Ákos, a Móricz Zsigmond Színház művésze számos kis és nagy szerepben...
Egy hónap és kezdődik az egyetem, ami a gólyáknak az első hetekben még biztos...
