
A különleges programon a diákok első kézből hallhattak az űrhajósok mindennapjairól és a felkészülés nehézségeiről. A rendezvényen az iskola vezetése is hangsúlyozta a természettudományos képzés jelentőségét.
„Iskolánk kiemelten kezeli a természettudományos tárgyakat, mert hisszük, hogy ezek adják a jövő kutatóinak legfontosabb alapjait”
– fogalmazott köszöntőjében Komáromi István igazgató.
Kapu Tibor személyes élményein keresztül hozta közelebb a világűr mindennapjait a hallgatósághoz. A kutatóűrhajós 2025 nyarán közel húsz napot töltött a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén.
Elmondta, hogy a HUNOR – Magyar Űrhajós Program jelentkezési határideje előtt szinte az utolsó pillanatban adta be pályázatát 2022 januárjában – döntése pedig meghatározta az életét.
Az űrbéli élet azonban komoly fizikai megterheléssel jár.
„A súlytalanság miatt az izmok leépülnek, a csontok sűrűsége csökken, a szív is kisebb lesz, és még a vérmennyiségünk is csökken” – mondta, hozzátéve, hogy az űrben érő hatások többsége komoly kihívást jelent az emberi szervezet számára.

A kiképzés egyik legnehezebb része az izolációs gyakorlat volt.
„Az izolációs gyakorlat volt talán a legkeményebb. Hajnalban, kialvatlanul kellett újra és újra teszteket megoldanunk, és akkor egy időre a matematikával való kapcsolatom is megromlott”
– jegyezte meg humorosan Kapu Tibor.
A kutatóűrhajós arról is beszélt, hogy a küldetés során magyar tudományos kísérleteket végzett az űrben, ami különösen nagy felelősséget jelentett számára, hiszen ezek előkészítésén hazai kutatók hosszú éveken át dolgoztak.
Cserényi Gyula az űrhajósok földi kiképzésének legkülönlegesebb pillanatait idézte fel. A felkészítés során extrém túlélési helyzetekre is felkészítették őket.
„Megtanultuk, hogyan gyújtsunk tüzet gyufa nélkül, hogyan tisztítsunk vizet, és hogyan boldoguljunk akár az erdőben, a sivatagban, a nyílt tengeren vagy egy lakatlan szigeten”
– mondta.

Egy emlékezetes gyakorlatot is felidézett:
„Névsor szerint haladtunk, így nem teljesen önként, de én ugrottam ki elsőként több méter magasból egy helikopterből a Tiszába.”
Az eseményen a diákok nemcsak hallgatói, hanem aktív résztvevői is voltak a programnak. Kérdéseikkel és reakcióikkal folyamatosan formálták az előadást, amely egyszerre volt tudományos, inspiráló és szórakoztató.
